Fürdő füvén lopott a nyár
bőrömre arany színeket;
a nap dobálta nyílhegyek
elől futott a hűvös árny.
Fecskék fészke függeszkedett
a tetőtartó favillán.
Cikáztak, mint sok kis villám,
amíg élelmet kerestek.
Meggysör korsóval! – Mily csodás
hőségben íze, harmata!
Meghúztam, majd az asztalra
tettem, míg vízbe hívott más.
S lám, madáritatóvá át
nemesült a szerény korsó,
hogy alkonyatra a korzó
füttyös koncert színpaddá vált!