Részemmé fogantál, sorsomba érkeztél,
megköszönöm Neked, hogy anyává tettél.
Bennem sarjadtál, mint apró mag a földben,
szeretetem táplált, féltve óvott testem.
A halovány őszbe fényt hozott a lényed,
te általad kapott értelmet az élet.
Mikor botladoztál fogtuk kis kezedet,
erős kapocs a szív, ha szívet szeret.
Utunk folytatását látom benned fiam,
Isten áldás kinek ily jó gyermeke van.
Kék szemed a nyugalom tiszta tükre,
vénülő ráncaim kisimulnak benne.
/Ötven éves lett a fiam/