Mint a festő, fényecsettel
érkezett meg a szeptember,
libben vállán köd-köpönyeg
borítják hulló levelek.
Ecsetjét, ha Napba mártja,
ősz színeit varázsolja
színez sárgával, arannyal,
összemossa dús harmattal.
Piktorunk az eget festi
kicifrázza felhők szélit
tóra igéz tajték-csipkét
így töri meg szürke tükrét.
Pingál ég aljára bodrot
széllel bélel hullám-fodrot.
Fák lombja közt fátyol, lenge,
aranyhidat rejt el benne.
Akácunknak ághegyére
rózsás fürtöt ejtett keze
átölelte fénybe fonva,
ősznek szele elringatja.