Örökség
Írta: mullerildiko Dátum: Február 29 2008 08:12:43
T
Már elengedtem õket,
Egyre ritkábban járom a temetõket.
Teljes hír
Már elengedtem õket,
Egyre ritkábban járom a temetõket.
Néha virágot viszek,
S Szívemben megfakult, sárga képek,
Õrzik az emléket...
Amikor a Gulyadombot jártuk,
Amikor együtt sziklát másztunk,
Amikor kezünk alatt alakult a fénykép,
Színes álmok, színes mesék...
Amikor kezed érintete vállam,
-Kislányom, hová merült el szép szemed világa?
Ne nézz, ne nézz vágyaid távolába-
Mama mikor meggyóntad nékem bûnödet,
Mert nem születhetett meg az ötödik gyerek,
Együtt sírattuk elvetélt magzatunkat,
Csak az anyák értik meg bánatunkat.
Írok, akár csak anyám, nagyapám,
Megtanultam szeretni, az én édes Hazám...
S a meleg családi otthon,
Szívembe hordom...
S gyermekeim kedvenc étke,
Az is a mama receptje,
Hétköznap szegényes hagyma leves,
Karácsonykor rakottkáposzta,
A két gyerek a tíz ujját megnyalja...
Emléketek viszem tovább,
S õrzöm egy életen át,
Itt hagytátok nekem,
És nálunk van a legjobb helyen.