A lelkeknek nem tökéletes a mi terünk,
annyi kényszer érezhető.
A lelkek nem érzik jól magukat,
hol a baglyok kuvikolása olyan ijesztő,
hol a föld élő kutyája ugat,
és mindegyik lépte számkivetett, elhagyatott.
A lelkek nem szeretik a földet,
váratlanul találkoznak velünk,
inkább feledni akarnák a megsértett szenvedőt,
bátortalanul, lassan hátra húzódnak
a tükrök valószínűtlen mélyébe, hol élni tudnak
a törvénykönyv szerint olvasva az írott szavakat.