Oltár fehérlik, forrásvíz csobban,
éjjel itt nimfák leple lobog…
halkan a nesszel… az avar ropog!
Istenek bújnak minden bokorban…!
Testedet megmostad már a folyóban,
mutass be eleven áldozatot…
Pallasz Athéné ma vért szomjazott,
s megjövendölte a delphoi jósda,
kakast ki áldoz ma, nyertes leszen…
Jó jel! Míg tested hűs olajjal kenem
Rőzsefüst égbe száll meredeken…
Mint övez babérral nagy győzelem
én sóvár szemmel majd titkon lesem…
Vedd lepled, hordszék vár, menj, kedvesem!