Frissen szántott felhőbarázdákban
szerte hullott gyöngyök voltak a csillagok.
A holdfény csak pislákolt,
imbolygó tűzként szüremlett át
gomolyfelhők lebegő fátylán.
Az égbolt horizontig érő anyaföldnek tűnt.
Nyugodt volt, tartózkodó,
nem vádolt, múltat, jelent
nem kérte számon rajtam.
Az enyhe novemberi este
most emlékektől volt hallgatag.
Bárgyún intett, szellővel
érintette arcomat:
megismételhetetlen ízű
gyermekkori tavaszi
rajcsúrozásra hívogatott.