A folyóba gyöngyöt szór az eső,
elnémult a part-széli kis erdő.
Fordul a szél, fukar a napsütés,
nyír levelén átfut lágy remegés.
Szép nyarunkat köd takarja el,
nem szárnyal rigókkal a reggel.
Harmat könnyeit törli a rét.
kékjét szürkére festi az ég.
Varjak lepik el a fa tetejét,
a tücsök már nem játszik víg zenét.
Őszi esténk hamar alkonyba hull,
a Tisza- tájra fáradt csend borul.