H.Gábor Erzsébet
Őseink jussa
Hazám, te drága oltalom,
várfalad gyenge, ferde már -
mi ez a lázas borzalom,
minek az árnya erre jár?
Omlik a malter, tégla hull,
őseink jussa, martalék,
gyáva, ki csendbe meglapul,
fogytán a cseppnyi tartalék.
Vigyáztunk eddig is reád,
hitünkből raktunk templomot,
hírneved büszke trófeád,
rajta az idő nem fogott.
Hogy akarsz óvni én hazám,
hogyha a lázad sírba visz?
Zokog a lelkem, ég a szám -
minek a szó, ha mind hamis?
Őrizzük ezt a várfalat!
- apáink védték, csak nekünk -,
amihez annyi vér tapadt,
azért, hogy otthon, itt legyünk.
Rakjuk a téglát emberek!
Jövő nekünk, csak itt terem!
Ne hagyjuk ezt a szent helyet -
áldd meg e földet Istenem!