GAUDEAMUS
Írta: Gabor mester Dátum: Február 29 2008 08:56:18
T
Szemedben az éggel,
hajadban a fénnyel,
Teljes hír
(Ez is Dittának...)
Szemedben az éggel,
hajadban a fénnyel,
elképzelt piros virágommal
koraérett melleden,
kiokosítva, feltarisznyázva
et tu gaudeamus igitur:
új csalódások akadémiái várnak,
engem meg a kollektív kétségek
oroszlánjai:
gladiátor-elveim váljanak
közkinccsé vagy közprédává,
de a magánérdek acsarkodásán át,
ígérem, meghallom,
ha csak befelé sírsz is,
és akkorát toppantok,
hogy a kopott tûk
mindörökre kizökkennek
a kondicionált hazugságok barázdáiból.
Csönd lesz végre!
Fekete, fényelõtti-fényutáni csönd.
Mély,
mint az Õs-Anyaöl,
melybõl kitépettünk.
Kegyetlen,
mint a Rend,
amelybe belepofoztattunk.
Állunk majd a Csönd
nyugalmában és rettenetében.
Állunk kegyetlen mélyfeketében,
míg meg nem halljuk a nevetésed.
A képzelet tachyonjai száguldanak érted,
és kiokosítva, felcicomázva,
piros virágommal melleden,
hajadban a fénnyel,
szemedben az éggel
tudom, hogy visszajössz!
És a kazalfüllesztõ nyárban
csókjaim tûzliliomai
elõször futják be a testedet,
öled elõször könyörög
minden kétséget elmosó esõért.
Egymásra tolulnak egeink,
és a megváltó viharban
elõször feszülünk szivárvánnyá,
elõször énekeljük egymás szent dalaitr30;,
közben piros virágok lobbannak mindenfelé,
és soha többé nem mégy sehová nélkülem