Elveszve az érzések tengerében
bánat és öröm felváltott hevében,
még mindig itt bujkálsz bennem.
Belülről őrölsz egyre jobban
mintha hatalmad lenne felettem
számomra úgy tűnik önmagamat elvesztettem.
Már nem szól az a nóta,
lejárt a lemez mit feltettek
és a tű is megakadt benne.
Nem érdekel semmi,
csak szűnjön meg végre a fájdalom, ez a keserves kín
mit magamban hordozok,
nevezzük nevén a dolgokat
ez az én magányom.