Sok éven át, örökkön koldulunk az élettől,
lázadozunk, siratjuk elvesztésünket,
és még nem értjük, hogy szerelem nélkül,
mint virágcserépben a virág az Idő is elhervadhat.
Bár hasonló földet akar, mely a végtelenből kiszakítva
a törékeny oltás nedűjét szívja,
amit megdermedten elültetünk lefagyasztva,
mikor a szerelem egyedi és örökre van adva.
Hasztalanul mérget szórsz rám, és ellöksz,
de a szerelem csodái előtt nem húzhatsz gátat,
és bármikor, bárhol, ha a nevemet kiáltod
feléd szaladnék, ha még halott is vagyok... te imádat.