H.Gábor Erzsébet
Érik a szőlő
Érik a szőlő, csordul a méz,
csókokat csenni kellene még,
téged feledni nem sikerül,
elbújt a Nap, de majd kiderül.
Érik a szőlő, csordul a méz,
nélküled élni, jaj de nehéz,
alkonyi fényben rőzse lobog,
érted a szívem fájva dobog.
Érik a szőlő, csordul a méz,
Bennem a láztól minden elég,
csurran a must, az íze finom,
nem tudom árván, meddig bírom.
Indulj hát kedves, fáklya leszek,
s lángba borítom tűz-öledet…
Érik a szőlő, csordul a méz,
csókokat csenni kellene még.