Rombolják a remény hídját,
idegen a hazug világ.
Hová menjek, hová bújjak,
lelkemben háborúk dúlnak.
Helyem sehol nem találom,
csendes nyugalomra vágyom.
Csodálatos Földet látok,
ha jövőnkről meditálok.
A rossz idők majd elmúlnak,
háborgásaim csitulnak.
Hozzá simulok sorsomhoz,
nem kérdem az idő mit hoz.
Nem kutatom a holnapot,
elégedett, boldog vagyok.
Nem nyomják mellemet gondok,
az életre igent mondok.
A múlt elengedett végre,
belém költözik a béke.