Betört hozzánk az Ősz-sereg,
Vén fák esőkönnye pereg.
Hull a sárba levél-adó,
Ősz – az új betolakodó.
Mindent eláraszt bús hada,
Szaporodik a pocsolya.
Betört hozzánk az Ősz-sereg,
Vén halál sárban hentereg.
Nyarat oszlat, vált ködökre,
Azt képzeli: mindörökre.
Ősz, a sanda élet-kufár
Vén fanatikus Télre vár.
Betört hozzánk az Ősz-sereg,
Nyár-lelkünket kísérti meg.
Nem vendég. Világát hozta,
Hogy azt végzetként ránk ossza.
Hajnalt sötétségbe terel,
Mindennap többet követel.
Diadalát ködbe rejti,
Hogy elmúlik – nem is sejti.