H.Gábor Erzsébet
A régi matrac
Itt nyomott, meg ott nyomott,
száz pecsét hagyott nyomot -
több kegyelmet nem adott,
s kidobta a matracot!
Végre! - mondta, és leült -
s örömében elmerült.
Felhívta a matracost -
szegény, majdnem frászt kapott;
későre járt - kerge éj -,
pihenni te így remélj!
Holnap viszem! - mondta az,
s kívánt könnyű álmokat.
Végre reggel, s nyílt a bolt
- minden olyan tiszta volt -,
háztól házig jött az ágy,
szólt a gazda - vágytam rád!
Elég borsos ára volt,
átölelte, ráhajolt,
s jött az este végre már -
reggel óta erre vár!
Keze lába nagyra nyúlt,
élvezettel rásimult,
s mint a farönk, törte úgy!
Annyira, hogy könnye hullt.
Próbálgatta reggelig -
nem is evett reggelit!
Minden tagja szaggatott,
egy szemet sem alhatott.
Hol a régi? - megriadt!
Vissza kéne hozni azt!
S mint egy őrült, úgy futott,
míg a célig eljutott.
És a kuka mellett volt!
Rajta három eb csaholt -
s vérszívókkal volt tele,
az ő éltes fekhelye!
Három éjt is átaludt,
s nem törte a fránya lyuk,
s bár a matrac foltosabb,
álma mégis boldogabb.