Forróbb a Nap, halványabbak a csillagok,
változik a világ, már én is más vagyok.
A hírnév felvillanó múló ragyogás.
A jelenben a jövő szörnyű látomás.
Jó volna egy biztos pontba kapaszkodni,
közös hittel kellene együtt akarni,
hogy a rossz irányba ne sodródjunk tovább,
mert ha így folytatjuk elpusztul a világ.
Bennem megmaradt, nem változik a gyerek,
mindig úgy gondoltam, hogy jók az emberek.
Szívemben, lelkemben még itt él a remény,
lesz jövónk, ha világít a szeretet fény.