Az átkozott vér rabja vagyok,
egy szótlan kísértet az ágyban,
óvatos és tiszta a hálófülkében,
árnyékán őrködöm létezése által.
Láthatatlanul kísérem,
a kulcsokat leejteni nem lehet
mikor gyűlölködőek a kardok közöttünk,
s az átkozott vérért ott a szerelem.
Néma hang vagyok, a hajam is ősz már,
arcom kegyetlen kővé vált,
az életben egy esküt tettem...
titkát cselekedni fogom a végtelenségig.