Még fiatalnak érzem magam, élettől telinek,
égek a sok kilátástól, vágytól,
zöldülök feléd hajolva
májusfa ágaimmal, susogó, zizegő természetemmel.
Borzadok a szél ringatásától,
imákat mondok, hogy jöjj,
arcom az ég felé emelem,
és boldogan csorog a könnyem a földre, harmatként.
Várlak a sűrű lombsátram alá,
szomorúságomat jöttöd kitépi,
míg én a zöld ékességemmel fölötted őrködöm,
jó gondolataim, édes álmok megérintik a lelked.
Megsúgom májusfám álmát,
faleveleimből énekelni fogok neked,
addig, míg az égbolton a csillagok megjelennek...
csak te, csak én, csak mi ezek lesznek a megszólítások.