A folyónál, hol a nap úgy ragyogott,
a szívem boldog jövőről álmodott.
Idáig hallom annak csobogását,
szerelmes galambok turbékolását.
A sodrásban úsznak kiszáradt lombok,
amit a víz hullámai elhordott.
Szellő himbálja a fűzfa zöld ágát,
egy horgász várja alatta kapását.
A nap lassan esti nyugovóra tér,
a meleg alkonyban kigyulladt a fény.
S a szerelmesek lassan elindultak.
Csend is leül a parti félhomályra,
szívem visszavágyik arra a tájra.
Emlékét festem ennek az utamnak.