Én olyan helyen éltem...
Írta: Sancho Dátum: Február 29 2008 11:18:16
I
Én olyan helyen éltem, ahol sok lurkó lakott,
Mindenki szigorú, de laza nevelést kapott.
Teljes hír
I
Én olyan helyen éltem, ahol sok lurkó lakott,
Mindenki szigorú, de laza nevelést kapott.
Az utcánkban összetartott a gyerek sereg,
Ki-ki, így-úgy, intelmek között nevelkedett.
A legjobbat a sok szabadidõ adta,
Isis dolgait, mindenki maga mögött hagyta.
A grund, mely körülöttünk hatalmas volt,
Életünk emlékében kedves színfolt.
A nádasban utakat szaladtunk, fogócskáztunk,
Sátrainkban tövig áztunk, azon hahotáztunk.
A foci a réten, sebek a térden, fájt nagyon,
Kori a jégen, sebek a térden, ért fájdalom.
Az emlékmû nagy sziklaköve a parkban,
Eszméletlen nagynak hatott akkoriban.
De megmásztuk, sebek a kézen, éreztem,
Potyogtunk, véreztem, még lélegzem.
A nagy tóban megfürödtünk meg a melegben,
Õsszel halakra pecáztam, majd beestem.
Akácfát másztunk, onnan is hullottunk,
Olykor-olykor, majdnem megfulladtunk.
Bicikliversenyeket tartottunk, szinte szálltunk,
Elszálltunk, a rendelõben meg sorban álltunk.
Bicsaklott lila boka, szétszakadt véres ajak,
A szülõk meg rajtunk, had marakodjanak.
Nagyon elevenek, sokszor rosszak voltunk,
Szüleinknek nem kevés fejfájást okoztunk.
Kedves gyermekkorom elszállt, nem henyéltem,
Szeretettel vettek körül, Én olyan helyen éltem.