Mi lesz majd, ha nem szeretlek téged,
ha felőrlöd az összes vágyamat,
mi lesz majd ha nem féltelek végleg
Hideg tekintetem? Te láttad azt!
Mi lesz majd, ha nem hull többé könnyem,
nem várom, hogy üzenj majd nekem
azt hiszed, hogy ettől leszel könnyebb?
Gonosz métely ül a lelkeden?
Mi lesz majd, ha nem süt ránk a napfény
sötétség lesz bennünk szüntelen,
mi lesz majd, ha magányodban csak félsz,,
Te is hagysz majd, Te is űrt bennem!
De hidd el, hogy még úgy szeretlek Téged,
ezt eldalolni sem könnyű nekem,
tudod kedves, tudod nagyon félek,
mi lesz akkor, ha nem leszel velem?
Kérdések és nem kapok rá választ,
tudom Te már rég' máshoz tartozol,
kitől vársz majd Te is mondd csak támaszt,
attól, akit megöl az alkohol?
Igen, igen, alkoholban fürdik,
az a mámor, kéj és a kacagás,
szíveden vérző sebet üt majd itt,
és arcodon egy hatalmas csapás!
Térj észhez és gyere vissza hozzám,
az nem lehet, hogy ne szeress tovább,
én leszek a "finom hab a tortán"
hová futnál, mondd, csak mondd hová?
Sírj és zokogj, bújj hozzám úgy kérlek,
már megbűnhődtél minden tettedért,
hidd el, hogy én megbocsájtok Néked,
én tudom, hogy m'ért szerettem beléd...
Lágy a hangod, türkizkék a lelked
és hófehér a vágyad szívedben
mellettem több bánatod, tudd, nem lesz
aludj kicsim, Te leszel mindenem!