Az elfelejtett álmokkal már semmi gondunk sincs,
hajnalban szakadt gyöngyfüzérből elgurultak messze,
meg sem történt emlékként múlt sötét kútjába veszve,
új nappalok bejáratához egyik sem kilincs.
Sok rendezetlen történés ma közömbös lehet,
fénytől vakuló vágyainkból már alig maradtak,
eltúlzott tervek mellékszálon sorra elakadtak.
El nem hangzott kérdéseinkre senki sem felelt.
Ha mégis rögzült néhány némafilm, álom-ablak,
kitárjuk együtt bízva még erőnkben, reggelekben.
Jövőnk szűk útjai cikáznak tenyér-ereinkben.
Jóslás helyett hálát mondunk az ébredő napnak.