Áttör egy fénysugár a ködös hajnali csendben,
idő végtelenében kopogtat a régi ősz.
Már teríti színeit, aranykehely fényében
kupolát borítva fölénk, lágy szellő suttogja,
még nyílnak a nyárnak illatozó virágai,
fák levelei mosolyogva integetnek, az
avarillatú erdőben, természet kincsei
megannyi színben pompáznak, kínálják magukat.
Emitt kúszik, egy árnyék játékosan betakar,
elidőz még a nyár, utat kérve az elmúlás.
Egy hang játszik velem, üzenetként érkezik meg.
Sírnak a fák, jajong madár, didereg a bokor,
aranyszálak kötik össze pókhálóként a nagy
fordulatot, újat teremtve őstermészetben.
Búcsúra van szükség egy találkozáshoz, melyben
rám borul az érzés, mint puha meleg takaró.