H.Gábor Erzsébet
Szárnyatlanul
Pokoli kín, ami rám szakadt;
vergődöm, szárnyatlan sas vagyok -
mért küldesz Uram, rám, vágyakat,
ha tudod, hogy fény nélkül meghalok?
Elvetted tőlem mi éltetett -
kerengve szeltem a kék azúrt,
világot láttam, s a képzelet
nem ismert határt, vagy mélabút.
Ne büntess! - oltsd ki az életem!
Mit ér, ha levegőt nem kapok?
Add vissza szárnyaim, Istenem!
- nélkülük haldokló rab vagyok.