H.Gábor Erzsébet
Esküszegők
Gondja van az Úrnak miránk,
bonbonunk van, sütink, piánk,
presszó lett az asztal alja -
- soha nem jár senki arra.
S ha egy kicsit elgyengülünk,
nem fáj, mert a földre esünk,
farunk zsibbad, lábunk dagad,
szánk a méztől összeragad.
Annyira jó újra hinni,
s diólikőrt dugva inni,
s hogyha szánkba kekszet lopunk,
olyan, mintha lenne fogunk,
s megpróbálunk újra rágni,
rossz szemünkkel messze látni,
s gondolatban táncot járunk,
közben ülünk föl se állunk.
Olyan jó az asztal alatt,
bűnös társunk minden falat!
Néha muszáj esküt szegni,
enni, inni, jót nevetni!
S ha a doki kérdi majd, hogy:
- a diétád rendbe tartod?
Persze! - de, hogy ettünk, ittunk,
marad a mi féltett titkunk.