Két óriási sóhajlás között,
szorong ezerkilencszáz huszonöt,
ha összeszámolom az éveket,
megrémülök, hogy mennyit léphetett,
a fél világot bejárta talán,
a göcsörtözött úton az anyám,
sütötte Nap és ráncigálta szél,
ma jegenyefák tetejéig ér,
most szeretetünk féltett aranya,
az anya, nagymama, a dédanya,
nehézkes röpte leljen ágtövet,
hisz szolgált jussa lett a köszönet,
hát zsémbelődjön szerelmetesen,
nagy szívével, kilencvenévesen.