Ott ültünk némán
Írta: Tiberius Dátum: Október 08 2015 14:56:34
V
Ott ültünk némán félhomályban
a fákról hulltak a levelek.
Szél sodorta a száraz gallyakat,hűvös
volt már és én nem tudtam
Teljes hír
Ott ültünk némán....
Ott ültünk némán félhomályban
a fákról hulltak a levelek.
Szél sodorta a száraz gallyakat,hűvös
volt már és én nem tudtam
mit mondjak neked..
Te vártad,hogy én legyek aki mondja,
hogy vége,vagy talán kezdjünk
egy új utat a régit letapostuk
már nem találunk benne
semmi újat.
Tudom,Te már választottál,nem volt
erőd hozzá kimondani,akartad,
hogy rám háruljon minden és
Te kiszállsz a fészekből
mint egy angyal.
Menj csak vidd hírül mindenkinek rossz
ember voltam,sokat szenvedtél
velem.Egyszer majd eszedbe
jutok és megbánsz mindent
amit tettél velem.
Süvít a szél a hegy oldalába elváltunk
mint két idegen.Lassan észbe
kapok,mi történt velem,emlékeinket
tapostuk a sárba amik sokat
jelentettek nekem.