Nem azt sajnálom, amit meg sem értem,
nem Ariadné fonala hiányzik,
sosem kellett Minotaurusztól félnem,
labirintus-falból néhány kő áll itt,
tanúhegyeim mélybe porladt szirtjén,
fotóit szívem fölött, belül őrzöm,
sok tanulsága csüng éveim ívén...
Fakult montázsok már ezen az őszön.
Tulajdonképpen semmit sem sajnálok,
még nyerhetek is keveset a sorstól:
idővonalamon növekvő számok
mindegyike sötét emléket cáfol.