Nyárutó
Írta: iytop Dátum: Október 10 2015 05:10:26
H
Ha az alvó erdő csendjében,
már egy hírt sem küld a múltidő,
messziről csak nyugtalanságok jönnek.
A halál hangja még nem dermesztő,
Teljes hír
Ha az alvó erdő csendjében,
már egy hírt sem küld a múltidő,
messziről csak nyugtalanságok jönnek.
A halál hangja még nem dermesztő,
jöjj velem, hogy az ég alatt el ne vesszünk
a bükkerdő sárga ritkásában,
kísérje utunk somkóró-csengettyű...
csak mi járjuk a járatlan ösvényeket.
Nem valódi... édes, álmos zúgás
hívjon minket a zöld rétre, fel a dombra,
varázsoljon el a magas csend titka
az erdő kacskaringós tisztásain,
és hívjon árnyékba, míg a
a magas fák áttetsző zöldes-aranysárgás haranglábakat
lengedeztetnek felettünk,
mint szentjánosbogarak a magasban... hol a kék.
Szépem, ugyanezen a réten jöjjünk vissza,
a kertek alján szedjünk gyümölcsöt, mogyorót,
egyedül a köd-fátyolos gondolatainkkal,
mik kíváncsian néznének utánunk, mintha azt mondanák... ó, ó
Csak úgy itt-ott, gyökerestől tépnénk ki a mügét,
tépnénk a csillogó margarétákat, a koloncos bajnócát...
egy csokorba kötött földhözragadt árvát,
hosszú száraikat kezembe nyomnád: cipeld hát!
Jóval arrébb egy ág zsenicemeggy állná utunk,
vagy egy tövises ág késleltetne minket.
A csobogó folyóvíz mentén haladva híre szállna,
hogy lassan vége a nyárnak,
és a kis pillangók a csillogó napnyugtában,
rozsdával a kék kis szárnyaikon repülnének,
mint egy elhervadt katáng szirmai...
róluk olvasom le az ősz közeledtét.