Szorgalmatos gondját én életemnek senki nem viselé,
Pediglen gondolám vala sorsom, mit kendtek irigyelé.
Ebugatta! Ilyen a sors… tán kifényesítem a kardom,
Mert lelkem még fényes, de… ez már öregségi akarnokom.
Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc