Nem hiszed azt, hogy a gyermeked,
mindent, de mindent megfigyel
felelőtlenül élsz, nem lehet!
Mondd Fiam, ezt m'ért nem hiszed?
Tőled tanulja az életet,
erkölcsöt, értékrendet majd,
átörökíted a géneket
most a Te félelmedet hagyd!
Hozzád fut, ha gyötrik könnyei,
Te vagy a híres példakép,
apró kezeit csak tördeli
apa, játszol velem ma még?
Választ vár, ha nem ért valamit
nem elég neki az, hogy csak!
Szerelmed gyümölcsét hagytad itt
nem mondhatod, Fiam, holnap...
Éli a kegyetlen perceit,
sóhajt és nem kap levegőt!
Nem ért semmit még? Ó, ezt ne hidd!
Napot vár ő, a felkelőt!
Te megtervezted, létrehoztad,
Ő nem kérte az életét,
mikor kérdezett ,mégse mondtad
nekem vagy Fiam, félt'lek én!
Mondd csak, milyen apa vagy Te mondd?
Feladat ezzel véget ért?
Felelősség van, de ugyan hol?
M'ért nem adsz neki egy esélyt?
Esélyt, emberhez méltón éljen,
értékrended majd felzabál!
Nem bújhat hozzád, hogy ne féljen,
szüksége van Rád, nem talál!
Elfordul Tőled és mást talál,
mást aki jobban szereti,
kicsi lelke hidd, úgy vágyja már
méltóbb apuka kell neki!