Ősz és a múlt hangja…
Írta: KiberFeri Dátum: Október 14 2015 15:18:36
V
Múlt hangját lassan, ősz eltakarja ködfoltok között.
Avaron haldokló falevelet rezegtet a szél,
És későn, estefelé, súlyos esőfelhők fölött,
Napnak már nem izzó a forrósága... aludni tér.
Teljes hír
Lassan ballagunk az Ősz utcán a mély avarba,
Belesüllyed a cipőnk, mert nagy az ősz hatalma…
Múlt hangját lassan, ősz eltakarja ködfoltok között.
Avaron haldokló falevelet rezegtet a szél,
És későn, estefelé, súlyos esőfelhők fölött,
Napnak már nem izzó a forrósága... aludni tér.
A levelek egymástól elbúcsúznak,
A szél szerte-szét fogja fújni őket,
Még gyors búcsúcsókot adnak egymásnak.
Nem irigylik ők a földet érőket.
Bárhol és bármiként élsz, kísért a múltad,
Előre kergetve üldöz az új jövőd!
Voltál Te falevél, lengettél, de untad,
Lesodort az ősz, marad múltad üldöződ.
Lassan már hazaérünk, az Ősz utcán végig mély avarba,
Érzem a csontomban, közeledik a tél és a hatalma…
Vecsés, 2015. március 18. – Kustra Ferenc
Pályázatra készült. Az Ősz utca Bp. IV. kerületben van. Gyermekkoromban sokat voltam a környéken…