Felhőjáték
Nem való nekem a remete lét
mert állandóan ölelkezni vágyom!
Egy hatalmas Démon, puha kézfejét
mellemre teszi, s ágyára rányom…
Szédelgő nyárfák lombsátrain át
bámulom az ég, - végtelen kék falát.
Vattapamacsait sodorja a szél,
halk susogással csak rólad mesél…
Ébren álmodlak hátamon fekve,
felhők játéka, - alakod formázza.
Fehéret, szürkét, napfénnyel keverve
válik festménnyé, tested gyöngyháza.
Így fest meg téged nap mint nap az ég!
Kívánkozom bújni, hozzád szüntelen!
Gondolataimban édes bűnt terem
veled a kezdet és majdan a vég…
Nem való nekem a remete lét
mert titkos fellegek melegét vágyom!
Terítsd hátamra paplanod felét,
hogy képzeletem valósággá váljon…