Kezdet és vég
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:"
ez hát a sorsom, egy időn kívüli
dimenzió felé úgy haladva most,
itt ahol minden egyszerre történik.
Menj el és ne búcsúzz, e szót gyűlölöm.
Maradj bennem örökké kezdet és vég,
ahogyan utoljára találkoztunk,
boldogan, félve, féltve és szeretve.
Mindketten tudtuk, utolsó ölelés,
ezen a földön most és mindörökre.
Szívem érzi és tudom találkozunk!
Egy időn kívüli dimenzióban.
Oh! - Én Istenem, könyörülj érette.
idézet:
Babits Mihály: A lírikus epilógja