H.Gábor Erzsébet
Magyarnak lenni
Repülj madár, te büszke sas,
szárnyaid mint a szürke vas,
acélos élük úttörő,
tavaszra vár az új jövő.
Repülj te sas, te szép madár -
indulni kéne végre már!
Felhőket szelve légy magad,
király, a kéklő ég alatt!
Vidd el a hírünk, itt vagyunk!
Repítsd magasba szent dalunk,
érjen a hangunk mennyekig,
amíg az égbolt megtelik.
Mondd el, hogy küzdünk, alkotunk,
feladni semmit nem fogunk,
szavakkal vágunk rendeket -
hallgatni most már nem lehet!
Cinkos ki néma - árnyalak!
Lapul a bűn az ágy alatt,
ármány az úr, a nagy csaló,
ellenünk bosszút forraló.
Repülj az égig fel, te sas,
ott vár a fény, a szent vigasz!
Istenhez menj, és esdekelj -
térded ha vérzik fel ne kelj!
Mondd el, hogy élni vágy a nép!
Nem hagyja halni szép hitét,
s hazánkat, földjét, erdeit!
Kérj nekünk létet, emberit!
Országunk egy van, s csak miénk!
Nyelvünkben múltunk, száz igénk,
mi tudjuk ízes titkait -
nekünk teremjen szilva itt!
Igazi szó a fegyverünk -
s hajlongó szolgák nem leszünk
ameddig bennünk szív dobog!
Magyarnak lenni, szent dolog!
Ha majd a jó, a földre száll,
s az átok, törve félre áll,
megfogan tán, a szép imánk,
s mennyei béke vár miránk.
Repülj te sas, te szép madár…!