Hallgat az ég, s a szél,
nem csobog a patak,
napfelkeltekor sem
dalolnak a madarak.
Mi ez a néma csönd?
Hová bújt minden hang?
Reszkető lelkemben
megszólal a vészharang.
Félelem ölel át
és akkor cseppre-csepp…
villámot szór az ég
és hirtelen elered.
Egyszerre hangzik fel,
felhő az ég, s a föld,
hajnali zápor hull,
a kispatak hömpölyög.
A zápor elvonult
és ébred az élet.
Rózsaszál fejet hajt
a felkéklő égnek.
Újra ragyog a Nap,
pacsirta himnuszt zeng,
kacag egy gerlepár,
ezernyi bogár kereng.
2012. augusztus 29.