Ismét ősziesen csillog a reggeli csillag,
ámítások tüzében reszket,
a madarak elkezdik a csevegésüket,
hogy elindítsák csapataikat oda, hol melegebb.
Szigorúan édes a fájdalom,
oly boldog a szív, de újra csak nyög,
az éjben kipirosodik a juharfa levele,
mint aki szereti az életet, de elhagyja az ereje őt.