Midenszentek volt. Őszutó.
Fölcsöndültük apámat.
Koszorú. Mécses. Néha szó.
Hideg kő. Enyh anyámnak.
Tett-vett. Az egész temetőt
egy hiányba terelte,
félig hunyt szemmel néztem őt,
míg ki-bejárt a lelke.
Lehajlott apám fölibe.
Helyet lelt szál virágnak.
Odaült sírja tövibe.
Öreg lett. Félni fáradt.
Az egész végül egybe forrt.
Mozdulatok. Alázat.
És csöndjét átadta a holt,
két ima közt anyámnak.