Halk léptű az árnyék suhanás,
holtak álmairól suttognak a fák.
Az élők sírok fölött görnyednek.
Hantokra hull a krizantém virág,
fájdalmasan sóhajt az elmúlás.
Lassú percek emlékeket szülnek.
Az északi szél nem ringat csodát
csak reményt, hogy lesz feltámadás.
Imára kulcsoljuk kezünket.
Elfolyó viasz olt ki lángokat,
a csend tiszteli a halottakat.
Mi is lehajtjuk fejünket.