Én itt vagyok. Mécsest gyújtok érted,
a sötétségbe szöktem ki a házból.
Holtak napján, keserves elvesztésed
jobban szorít, borzongok a gyásztól.
A mérhetetlen égbolt-űr parány
lehet csupán a bennem lakozó
hiányodhoz képest, Keresztanyám,
gyermekségem korára fényt hozó.
Bársonyfekete búrán firtatlak,
éter-csendből várom lélekjeled,
hogy tudd, nem csak ma, hanem minden nap
megkönnyezlek, és áldom a neved.