Elhagyott szivek...
A Hold bevilágít a fényes ablakon
magadban fekszel az ágyadon.
Nézed a szürke mennyezetet
szeretnéd ha valaki szólna veled,
érezné elhagyott szívedet.
Karjaival átölelne,újból életre keltene.
Füledbe súgna édes,becéző szavakat,
régen hallott szép gondolatokat
Letörölné csókjaival könnyedet,mondaná
Te vagy akiért élni érdemes!...
Elhagyott női szívek,sok szenvedéstől
megtört lelkek,kik arra születtek,
hogy szeressenek,kitárják előtted szívüket.
Odaadják mindenüket egy jó szóért,
hol annyi jóság van és szeretet.
Későre jár,a Hold sem világít már,elbújt,
hogy nyugodtan aludjál.Unalmas éjszakák,egyik
a másik után,remélve,hogy egy nap
csak nézel vissza rá,
kinyílsz mint egy rózsa valaki boldogságára