Ajándék az életem
Ajándék az én életem,
Bár nem volt róla képzetem,
Hogy lehet jobb is, rosszabb is,
Mert az emberek többsége
Bár jó, van köztük sok hamis!
Ajándékként élem napjaim,
S üresen maradnak „lapjaim”,
Mert sokkhatásként élem meg,
Hogy gonoszodnak emberek,
S köztük én meddig élhetek?
Ajándék lenne énnekem,
Ha többször szólna „énekem”,
Álmomban szőtt sok gondolat
Reggelre elmémben ott marad,
S versben állhatna sorfalat.
Ajándék minden szép napom,
Ha nap süt be az ablakon,
Ha van elég eső, napsütés,
Ha nem szárad ki a vetés,
Ha dolgozom, s nincsen sérülés!
Aki dolgozik, hibázhat,
Kerülöm is a hibákat,
De hogyha mégsem sikerül,
S beüt a „mennykő”, semmi baj,
Vihar után majd kiderül!
Ajándék az, hogy létezem,
Bár vágyaimat fékezem,
S nagyra vágyni nem fogok
Mindig legyen, amennyi kell,
Mindennap erre gondolok.
Torma Zsuzsanna
2015. szeptember 26.