Szerelmem engedd, hogy a tenyerembe foghassam telt melleidet,
és a füleidre piros cseresznyéket rakhassak,
szorosan fogva kezünket sétáljunk a réten,
hol érezhessem szád és melleid illatát vegyesen.
Szerelmem engedd, hogy szétnyissam puha ajkaid,
és elmélyedjek benned, mint egy hangtalan forrásban,
vesszünk el a széna között egy antik, ókori szertartásban,
míg a víz vadul csorog, egybeolvadva velünk a forróságban.
Engedd, hogy a füledbe súgjak
egy különös vezérgondolatot, ismételve úgy,
mint egy elnyűtt régi, használt ruhát magamon...
Engedd, hogy lelkedbe szűrjem az elfeledett melódiát,
eligazítva tested az enyémmel,
egy nyögő ritmusban, míg én szónoklatként nyögöm: Imádom magát!
Szerelmem engedd, hogy megkóstoljam szépségedet,
és fonhassak a hajadba három szál rózsát,
átfogva karcsú, macskaszerű derekadat,
beléd mélyedhessek, addig míg élünk,
és utána én mondhassak egy megbocsátó imát.