Temetõben
Írta: borsylaszlo2379 Dátum: Március 01 2008 15:39:35
I
Öreg nénike áll a sirhantnál,
Hajlott háttal az évek súlya alatt,
Teljes hír
I
Öreg nénike áll a sirhantnál,
Hajlott háttal az évek súlya alatt,
Kezét imára kulcsolva sirdogál,
Fájó lélekkel hõsihalott fia miatt.
Gondolatai messzi multban járnak,
Idézve régmult boldog perceket,
Amikor élte virult még hõs fiának,
Kit a haza 56-ban elvesztett.
A fekete sirkõ is gyászolni látszik,
Az idõtõl felirata kissé megkopott,
A lemenõ naptól vörösben játszik,
Messzirõl ugy látni mint lángoszlopot.
Az anya csak áll hosszan, námán,
Õsz hajával az alkonyi szél játszik,
Majd elindul lassan, bénán,
Ajka hangtalanul mozogni látszik.
A sirtól nem tud végleg elszakadni,
Miközben fejkendõjét igazitja visszanéz,
Gondolataival még próbálja szuggerálni,
Mintha azt hinné, hogy fia visszatér.
Pedig tudja, már nem térhet vissza,
Mint sokezer magyar mártir hõs,
Aki életét szabad hazánkért áldozta,
Hogy épithessünk egy szebb jövõt!