Hogyan szeretlek? Próbálom felsorolni,
mélyen, szélesen, magasan, amennyire csak lehet,
érintve lelkemet, mikor átvág az életen,
kecsesen az egész felé, és tudni a végtelent.
A mindennapok szeretetében szeretlek,
szelíden hajnalban, egy szempillantás alatt,
szikrát hányva, szabadon, ahogy a szabadságodért harcolsz,
tisztán, úgy ahogy a hízelgéstől elszaladsz.
És szeretlek, az összes bennem lévő szenvedéllyel,
hittel, és a régi fájdalomban,
a tűnő, elveszett gyermekséggel...
És szeretlek minden lélegzetemmel, sírásommal,
mosolyommal, az életemmel, ha az Úr úgy akarja,
szeretni foglak még erősebben, a halálommal.