Kávéházi idill...
Valami varázslatos volt, mikor két
szempár találkozott.
Ez történt velem egy nap,
egy asszony szemei
rám tapadtak.
Kávéházban ültünk,külön asztalnál,
arra lettem figyelmes,egy nő
kihívó tekintete kísérget.
Csak engem nézett,szemei
elbűvöltek.
Zavaromban nem tudtam mitévő
legyek,égett a vágy bennem,
hogy megismerjem.
Odamentem és
megszólítottam a hölgyet.
-Bocsásson meg nekem drága asszonyom,
ilyet még soha nem tettem,
restellem magamat.
Az ön szépséges szemei
elvarázsolták gondolataimat.-
-Semmi uram,csak üljön le és én elmondom
mi késztetett erre a cselekedetre.
Önben láttam egy gladiátort,
ki leteper egy gyenge nőt,
aki én lennék ha nem tévednék.-
-Drága asszonyom,ön nem tévedett,
az ön vágyai az enyémek és
alig várom,hogy azt a percet megérjem,
mikor a gyönyörű testét magamhoz
öleljem.-
És a lovag karonfogva vitte a drága nőt,
kit nem kellett kérlelgetni mert
ő volt a kezdeményező ami manapság
egyre gyakoribb és nem elvetendő.
Akiben több a courage,azé a leendő!