Egyik este
Azt mondtad, humoros verset írjak,
olyant, amit e sorok elbírnak.
Gondolkodtam, miről is írhatnék,
mi az, amin én is jót nevetnék,
Akkor este nagyon hiányoztál,
mire végre hazavánszorogtál.
Késő volt, a vacsorának vége,
hálószobánk illatokkal hintve.
Felvettem a legszebbik ingemet,
abban vártam ágyban szerelmemet.
Nem jött a kedves, költő a drága,
megszállta az ihlet akkorára.
Két órát is türelmetlen vártam,
a méregtől szinte alig láttam.
Megnéztem mit művel a kedvesem,
verset írt a tavaszról ismét a szentem.
A fejem akkora lett, mint a dinnye,
mérgelődtem, hogy az ördög vinne!
Már nem folytatom, gondolhatjátok,
elment a kedvem, beláthatjátok.
Másnap nevettünk az egész dolgon!
Barátaim!
Veletek ez elő ne forduljon.