Megy a korsó....
megy a korsó a kútra,
viszi a menyecske,
vízért mennek,
vagy talán egyebekre?
Legény vár a kútnál,
pedri a bajuszát,azt gondolja:
- Juliskám nem jössz már -
- Mit akar kend tőlem?
van nekem uram,aki mindent megad nékem,
jobb ha elmegy innen.-
- Édes Juliskám,két éve vagy asszony,
az urad meddő,soha nem lesz
neked babakendő-.
- Kend menjen az útjára,
ne szóljon az én uram dolgába,
ha el nem megy,nem tudom mitévő leszek.-
-Szép asszonyom,lelkem,
nem akarok én neked rosszat!
Van egy kis nyúl itt a bokor aljában,elveszett a mamája.-
-Hát azt még megnézném
és a kisnyulat talán elvinném,
mutassa meg kend nekem,vezessen oda engem-
A legénynek nagy mosoly volt az arcán,
bajuszát jól megpederte,
a menyecskét szépen odavezette.
Tetszett a legény nagyon a menyecskének,
de nem akarta tudatni vele,
gondolta had egye a fene ő érte.
Mikor odaértek a bokor mögéje,
a legény felkapta az asszonyt,magához ölelte,
csókjaival halmozta,földre fektette.
Hiszen nem is volt az olyan nagy viadal,
csak képmutatás az egész,a menyecske boldog volt,
és engedett mindent a legénynek.
Jóval később volt már,
mikor a fiatalasszony korsójával ballagott hazafelé,
ily boldog még soha nem volt.
Hónapokkal később nagy öröm volt a háznál,
kisbaba született Juliskáéknál.
Mindenki gratulált a ház urának.
A menyecske ezentúl gyakrabban járt a kútra,
a család szaporodott mindenki boldogságára,
az egész falu csodájára.
Egy nap azonban nagy valami történt,
a legény nem volt ott,
s a menyecske ijedelmében eltörte a korsót félelmében.
A szép asszony ballagott korsó nélkül sírva,
ez a korsó volt a boldogsága,
életének legszebb álma.