Szétszaggattak, megaláztak,
kidobtak a szemétre,
gyermekeket meggyaláztak
nem jut nekik kenyérre...
Sír az apa és az anya
nyeli csendben könnyeit,
nem tudják, hogy mi lesz még ma
bánatukat a föld nyeli...
Maszatos kis gyermekorca
kitekint a világra,
arra neki nem lesz gondja
mit egyen vacsorára...
- Na de anya éhes vagyok
kérek egy kis kenyeret!
- Jól van kicsim, mindjárt adok
hajtsd ide a fejedet!
- Hoz apuka nemsokára
tudom, érzem, kis szívem,
mondok egy szép mesét mára
ne gondold, hogy nincs hitem!
Hálónkat már szétszaggatták,
gonosz, csúfos emberek,
méltóságunk megtagadták
ropogtak a "fegyverek"!
Fegyver zajtól nem hallani
kicsi gyermek sírdogál
kenyér lenne vagy valami
itt a halál, nincs tovább?
Diplomával kilincsel Ő
nincsen állás, már betelt!
Jöjjön vissza jövő héten,
de ne legyen levert!
Mitől lenne vidám vajon
nincs háló, mely felkarol,
vágtat tovább csak úgy vakon
szerezni kell valahol!
Otthon várják gyermekei
sírnak, rínak éhesek,
ma sem lesz már kenyér nekik
apa csak egy fényt keres!
Jön egy koldus megsajnálja,
neki van kis vagyona
talán néhány apró fillér,
add oda, csak add oda!
Hálálkodik édesapa
számolgatja keservét
apró fillér, de fény az maga
etetheti gyermekét!